2011. szeptember 24., szombat

Novella 2./4 - Kényszer leszállás

 Sziasztok! Ezer bocs,hogy csak most frisselek,de tudjátok az iskola meg minden...
Kicsit el is szállt az ihletem,de azért remélem elnyeri tetszéseteket!
puszi
        BabyDoll
                                                                                  

                                                                        "Örülök,hogy megismerhettelek" 




Blair hihetetlen volt. Minden egyes zajra felfigyelt,majd megkérdezte mi volt az. Szegény Benin pedig adhatta a jobbnál jobb magyarázatokat.
Miután odaértünk a vízeséshez Benin épp a fára mászó képességét gyakorolta,én meg leültem és csak gyönyörködni akartam a tájban.De természetesen nem tudtam.
-Pattinson-kezdte Blair.
-Igazán szólíthatnál Robnak...-motyogtam.
-Akkor Robert...Mit gondolsz mennyi idegig kell itt maradnunk?
Először meglepődtem.Meglepődtem,hogy ilyen civilizáltan és nyugodt hangnemben tudott velem beszélni.Nem volt a hangjában semmi lenézés,semmi felsőbb rendűség.
-Fogalmam sincs-mondtam őszintén.-Miért?
-Hát,tudod a gyerekeim már nagyon várhatnak-hajtotta le a fejét,majd mellém ült. Döbbenten bámúltam magam elé.
-Neked vannak gyerekeid?!
-Ó,nem dehogyis. Csak ugratlak-nevetett.
Kissé elmosolyodtam.
-Na,ha már ilyen jól elcseverészünk...Elárulnád,hogy mivel foglalkozol? Vagy mesélnél magadról?-vetettem fel a kérdéseimet.
-Blair Wilkinson vagyok,22 éves. New York-ban élek,a  AW nevezetű cég örököse vagyok,szóval üzlettel foglalkozom.Van egy macskám,akire többnyire a bejárónő vigyáz. Azt hiszem ezek a legfontosabb információk rólam.Most te jössz Robert  Pattinson-mosolygott.Nem akartam elkiabálni,de kezdett szimpatikussá válni. 22 évesen egy cég tulajdonosának lenni nem kis dolog. Bár rájöhettem volna,tipikus new york-i cég vezető...
Belekezdtem az életrajzomba,elég odaadóan hallgatta.
-Nem is vagy annyira öntelt tuskó-bökte ki.
-Nem?-mosolyogtam elégedetten.-Te pedig nem vagy egy elkényeztetett buta liba. Ami azt illeti épp az ellenkezője.
-Igen?-nevetett fel.-Hát,örülök,hogy megismerhettelek Robert Pattinson!-nyújtott kezet.
-Ugyan,részemről az öröm-nevettem,majd Benin vezetésével visszamentünk a faluba.
Ma este elégedetten feküdtem le. Örültem,hogy Blairrel rendeződött a viszonyunk.

Hangos ordítozásra ébredtem. Hamar kirohantam a kunyhó elé, Blair és Dean már kint álltak.Hatalmas tömeg volt. A tömeg közepén két férfi vitatkozott. Kis barátom,Benin amint meglátott hozzám rohant.
-Állítólag Kem,a magasabbik férfi  a feleségét házasság törésen kapta Noellel. Ezért vitatkoznak-magyarázta el röptében.
-Jó kis ébresztő volt-simogattam meg a fejét. -És most mi lesz? Összeverekednek?
-Én azt nem tudom,de most épp azt mondta Kem,hogy a felesége egy pillanatig sem maradhat a házukban,és elégeti az összes ruháját. De nem kell aggódni,ez mindennapos erre felé-mosolygott.
-Értem. Jó reggelt!-kiabálltam oda Blairéknek,de nem figyeltek.
Visszamentem a házba,Benin követett. Leültem az asztalhoz és magam elé húztam a gyümölcsös tálat. Benin a laptopom előtt állt és bámulta.
-Laptopnak hívják.Nagyon hasznos kütyü,sok mindenre lehet használni.Én speciel komunikálásra használnám,csak nincs internet kapcsolat ami ezt létre hozza-magyaráztam,bár éreztem,hogy nem érti. Hosszas monológban elmagyaráztam az internet működését.
-Hihetetlen-motyogta.
-És a legjobb,hogy rengeteg játékom van.Szerencsére  még nem merült le,ezért kitudod próbálni őket.
Megnyitottam az egyik kedvencemet,majd a játék szabály elmagyarázása után magára  hagytam Benint,hogy elmerülhessen az elektronika világában.
-Jó reggelt-köszöntöttem ismét Blairt,Dean már sehol sem volt.
-Neked is.
-Dean?
-Épp a helyi harc művészetet próbálgatja-mosolygott. Most tűnt csak fel,hogy milyen szép a mosolya. Na jó Rob,nyugi...
A kezében egy kosarat tartott.Észrevette,hogy tanulmányozom.
-Épp a partra indultam.Velem tartasz?