Novella 2./5 - Kényszer leszállás

 Sziasztok! 

Ismét sajnálom,hogy későn hoztam,de rengeteg dolgom van,persze azért természetesen eszem ágában sincs abbahagyni  az írást.  Jó olvasást!

BabyDoll

Uí.: Bocsi,hogy mindig ilyen rövid részeket hozok,a következő hosszabb lesz ígérem! :)

                                                          

                                                                     Ismerkedés

Még szép, hogy vele tartottam. Útközben rengeteget beszélt.  Bár sokszor nem értettem belőle egy szót sem, imádtam hallgatni.

-Szereted a munkádat?-vetette fel.

-Többnyire igen. Még most is nehezen viselem a nagy felhajtásokat, amiket Robert Pattinsonnak tulajdonítanak.

-Nekem is el kellene olvadnom, amiért veled beszélgetek, ugye?-kacagott. Elnevettem magam.Őrültem,hogy átlag emberként kezelt,vagy néha átlag alattinak,de semmiképp sem felettinek... A parton leterített egy plédet, aztán kipakolta az ennivalókat, amiket hozott.

-El sem hiszed milyen régen csináltam ezt. Talán még gyermekkoromban, de akkor is ritkán. Apám a munkájának élt,anyu pedig korán meghalt. A bejárónő meg csak a tanulásban segített, meg az alapvető dolgokban-magyarázta. Kicsit megijesztett, hogy ennyire kitárulkozott. Tegnap ilyenkor még a pokol legmélyebb bugyraiba kívánt, most pedig a legféltettebb titkait is rám bízná.

-Most bármikor megtehetjük-mosolyogtam.-Egészen tetszik ez a helyzet,nem kívánkozom haza.

-Azért csak nem lehet annyira rossz a celebség-mosolygott.

-Na nem,valóban annyira nem. Szeretem például a rajongóimat. Némelyikkel nagyon jól el tudok beszélgetni-köhintettem. Blair erre felkapott egy narancsot és hozzám vágta.

-Én nem rajongom érted Robert Pattinson! Még álmodban sem!- kiabált.

Hátradőltem a pléden és a fejemet fogtam. Jól eltalált azzal a naranccsal.

-Hééé-suttogta, majd egész közel hajolt hozzám- Jól vagy? Sajnálom…

- Semmi baj- nyöszörögtem. Kissé megszédültem.

-Biztosan nincs baj? –most már veszélyesen közel volt arca az arcomhoz.

- A pulzusom…-fogtam meg a csuklómat.- Azt hiszem az egekben jár.

-Akkor talán jobb lesz, ha…-hajolt el tőlem.

Felültem. Elég fura érzések kavarogtak bennem.

Blair fogta magát és a tengerhez rohant. -Mit művelsz?-kiáltottam utána.

- Kihasználom a lehetőséget- mondta, majd belerohant a hullámzó vízbe. Én sem haboztam; utána mentem.  Elmerült a vízben, majd felbukott. –Kellemes- jegyezte meg.

Megfogtam a derekát,majd felkaptam és egy ügyes mozdulattal  visszadobtam a vízbe.  

Miután újra a felszínre került két kezét az arcomra tapasztotta. Egyre közelebb húzott arcához,majd egy hirtelen mozdulattal a víz alá nyomott. Csalódott voltam,mert másra számítottam,s ettől kissé meg is ijedtem. A kémia beindult  közöttünk...

Novella 2./4 - Kényszer leszállás

 Sziasztok! Ezer bocs,hogy csak most frisselek,de tudjátok az iskola meg minden...
Kicsit el is szállt az ihletem,de azért remélem elnyeri tetszéseteket!
puszi
        BabyDoll
                                                                                  

                                                                        "Örülök,hogy megismerhettelek" 

Blair hihetetlen volt. Minden egyes zajra felfigyelt,majd megkérdezte mi volt az. Szegény Benin pedig adhatta a jobbnál jobb magyarázatokat.
Miután odaértünk a vízeséshez Benin épp a fára mászó képességét gyakorolta,én meg leültem és csak gyönyörködni akartam a tájban.De természetesen nem tudtam.
-Pattinson-kezdte Blair.
-Igazán szólíthatnál Robnak...-motyogtam.
-Akkor Robert...Mit gondolsz mennyi idegig kell itt maradnunk?
Először meglepődtem.Meglepődtem,hogy ilyen civilizáltan és nyugodt hangnemben tudott velem beszélni.Nem volt a hangjában semmi lenézés,semmi felsőbb rendűség.
-Fogalmam sincs-mondtam őszintén.-Miért?
-Hát,tudod a gyerekeim már nagyon várhatnak-hajtotta le a fejét,majd mellém ült. Döbbenten bámúltam magam elé.
-Neked vannak gyerekeid?!
-Ó,nem dehogyis. Csak ugratlak-nevetett.
Kissé elmosolyodtam.
-Na,ha már ilyen jól elcseverészünk...Elárulnád,hogy mivel foglalkozol? Vagy mesélnél magadról?-vetettem fel a kérdéseimet.
-Blair Wilkinson vagyok,22 éves. New York-ban élek,a  AW nevezetű cég örököse vagyok,szóval üzlettel foglalkozom.Van egy macskám,akire többnyire a bejárónő vigyáz. Azt hiszem ezek a legfontosabb információk rólam.Most te jössz Robert  Pattinson-mosolygott.Nem akartam elkiabálni,de kezdett szimpatikussá válni. 22 évesen egy cég tulajdonosának lenni nem kis dolog. Bár rájöhettem volna,tipikus new york-i cég vezető...
Belekezdtem az életrajzomba,elég odaadóan hallgatta.
-Nem is vagy annyira öntelt tuskó-bökte ki.
-Nem?-mosolyogtam elégedetten.-Te pedig nem vagy egy elkényeztetett buta liba. Ami azt illeti épp az ellenkezője.
-Igen?-nevetett fel.-Hát,örülök,hogy megismerhettelek Robert Pattinson!-nyújtott kezet.
-Ugyan,részemről az öröm-nevettem,majd Benin vezetésével visszamentünk a faluba.
Ma este elégedetten feküdtem le. Örültem,hogy Blairrel rendeződött a viszonyunk.

Hangos ordítozásra ébredtem. Hamar kirohantam a kunyhó elé, Blair és Dean már kint álltak.Hatalmas tömeg volt. A tömeg közepén két férfi vitatkozott. Kis barátom,Benin amint meglátott hozzám rohant.
-Állítólag Kem,a magasabbik férfi  a feleségét házasság törésen kapta Noellel. Ezért vitatkoznak-magyarázta el röptében.
-Jó kis ébresztő volt-simogattam meg a fejét. -És most mi lesz? Összeverekednek?
-Én azt nem tudom,de most épp azt mondta Kem,hogy a felesége egy pillanatig sem maradhat a házukban,és elégeti az összes ruháját. De nem kell aggódni,ez mindennapos erre felé-mosolygott.
-Értem. Jó reggelt!-kiabálltam oda Blairéknek,de nem figyeltek.
Visszamentem a házba,Benin követett. Leültem az asztalhoz és magam elé húztam a gyümölcsös tálat. Benin a laptopom előtt állt és bámulta.
-Laptopnak hívják.Nagyon hasznos kütyü,sok mindenre lehet használni.Én speciel komunikálásra használnám,csak nincs internet kapcsolat ami ezt létre hozza-magyaráztam,bár éreztem,hogy nem érti. Hosszas monológban elmagyaráztam az internet működését.
-Hihetetlen-motyogta.
-És a legjobb,hogy rengeteg játékom van.Szerencsére  még nem merült le,ezért kitudod próbálni őket.
Megnyitottam az egyik kedvencemet,majd a játék szabály elmagyarázása után magára  hagytam Benint,hogy elmerülhessen az elektronika világában.
-Jó reggelt-köszöntöttem ismét Blairt,Dean már sehol sem volt.
-Neked is.
-Dean?
-Épp a helyi harc művészetet próbálgatja-mosolygott. Most tűnt csak fel,hogy milyen szép a mosolya. Na jó Rob,nyugi...
A kezében egy kosarat tartott.Észrevette,hogy tanulmányozom.
-Épp a partra indultam.Velem tartasz?

Novella 2./3 - Kényszer leszállás

                                                                         Idegenvezető

-Pattinson,ébresztő-vágott oldalba Blair.
-Mi van?-nyitottam ki a szemem,majd éles pillantásokkal halmoztam el. Elszundítottam a parton erre ilyen ébresztőt kapok.
-Oda kell adnod a mobilodat,hát ha az működik.Bár hozzá teszem kétlem,hogy az enyémnél bármivel többet tudna,de egy próbát megér-magyarázta.
-Már próbáltam és nem működik-mondtam nyomatékosan.
Blair felmorgott,majd miután letörölte a homokot topánkáiról vissza indult.
-Hé,váj meg kérlek-kiáltottam utána,majd mellé futottam.
-Ugye nem jó pofizni akarsz?
-Eszem ágában sincs,csak vissza megyek a házba.És mivel te is,veled tartok-nevettem.
-Te nem vagy normális,nagyon nem-sziszegte,majd irányt váltott és eltávolodott tőlem.Ámen.
Dean még mindig az ágyban lustálkodott.
-Bocsi főnök-kelt fel.
-Ugyan Dean,ez a te  szabadságod is,pihenj csak!-intettem,majd a konyha féleségbe mentem. Volt ott még mangó és narancs.Életemben nem ettem még olyan finom gyümölcsöket.  Érettek és frissek voltak. Nem tudtam egy helyben maradni,itt nem ment. Kisétáltam a házból,majd a dzsungel felé vettem az irányt.
-Vigyázzon uram,odakint sok az óriás kígyó-szólt egy kedves fiú hang. Hátranéztem és egy tíz év körüli fiúcska állt a hátam mögött.
-Talán magával kellene tartanom,értem a dolgom-ajánlotta magát kísérőnek.Hogy is mondhattam volna nemet?! Már mint nem a biztonságomat féltettem,de látszott rajta a kaland vágy és a segítőkészség is
-Ahogy gondolja uram-mosolyogtam rá.-Robert Pattinson-nyújtottam kezet.
-Benin Luo Galla-rázta meg a kezem. Kicsit töprengtem,hogy akkor most hogy is szólítsam,azt hiszem észrevette.- Egyszerűen Benin,uram-mosolygott.
-Rendben Benin,de igazán tegeződhetnénk ha már egyszer együtt megyünk az óriáskígyók fészkébe.Hívj csak Robnak.-nevettem,majd elindultam.Követett.
-Vigyázzon hova...Vagyis vigyázz hova lépsz,mert rengeteg pók és bogár van,hidd el nem szeretnéd hogy rád másszanak-mondta.
-Te sokat tudhatsz az itt élő állatokról.
-Itt aki életben akar lenni,annak tudnia kell,hogy mi jelent veszélyt és mi nem-magyarázta.Most tűnt csak fel,hogy mennyire jól beszél angolul. A többiek egy szót sem szóltak hozzánk eddig,vagyis angolul nem.
-Hogy-hogy angolul beszélsz? Már mit nem ez az anya nyelved..
-A többiek is tudnak,csak nem szeretik az idegeneket.De a megtudják,hogy elmondtam nekem végem..Kérlek ne...
-Nem árulom el,ne félj..
-Nézd!-mutatott a távolba. Egy gyönyörű vízesés volt ott.
-Mi gondolsz napnyugta  előtt elérünk odáig?-kérdeztem.
-Ha sietünk igen.nincs annyira messze,csak a sűrű növényzet lassít le bennünket.
Intelligens kis fickó meg kell hagyni..
-A szüleid nem fognak keresni?
-Dehogy. Ilyenkor minden korombeli járja a szigetet. Nem vagyunk a szüleinkhez kötve.Ők dolgoznak,és mi is,de jár a szabad idő. Mint most.
-Na és iskola? Van itt iskola?
-Van. A helyi szokásokról tanulunk,hogy képesek legyünk átvenni a szüleink munkáit. A termelést,gazdálkodást.
-Értem.
Ahogy mentünk egyszer csak egy sikoly törte meg a csendet.Egészen ismerős hang volt.
Elindultam a hang irányába,vagyis vissza fele. Benin követett.
Egyre többször ismétlődött a sikoly,most már szinte biztos voltam benne,hogy Blair az.
Rohanni kezdtünk,aztán a következő látvány fogadott: Blair egy fának dőlve zokogva segítségért kiabált  előtte pedig egy egész kicsi tarantula.  Az elméletem egyszerű volt.
Felkaptam egy botot és arrébb akartam tessékelni,de aztán azokat a csáp izéit  felém tartotta és már-már én is felordítottam. Nem hagytam magam alá becsülni,újra próbálkoztam,ám Benin megelőzött. Egy hatalmas lapu levéllel felkapta az állatot és egy közeli  fára tette. Ámulva néztük; mi két bátor felnőtt..
A fiú elfojtotta nevetését,de nem volt nehéz kitalálni,hogy mire gondol.
Viszont volt egy dolog ami nem hagyott nyugodni. Blair a természet lágy ölén?  Ez nem valami idilli kép volt.
-Hát te meg hogy kerülték ide? Csak nem követtél minket?-vádaskodtam.
-Én? Soha!-esett nekem.-Miért hiszed azt,te öntelt barom,hogy minden körülötted forog?-kiabált,majd letörölte a könnyeit.Már majd nem megsajnáltam,a pók áldozatául esett lányt...-Tanulmányozni akartam az állatokat,és a növényeket. Csak nem ennyire közelről-mondta,mire nevetésbe törtem ki.
-Semmi gond asszonyom.Tudja nem a természetben,hanem a természettel kell együtt élnie itt. Ha beljebb merészkedik találkozhat még efféle állatokkal,szóval ajánlom ne menjen egyedül ha ennyire tart tőlük.Egyébként el is tévedhet.Szerencse,hogy magára bukkantunk.-mondta Benin,akár egy betanított idegenvezető.
-Ha most megengeded Blair mi most elmegyünk a közeli vízeséshez-mondtam,majd visszaindultam a dzsungel belsejébe.
-Nem hagyhattok csak úgy itt!!!-kiabálta.Majd az következett amitől a legjobban féltem.-Veletek tartok!

Novella 2./2 - Kényszer leszállás

 Sziasztok!
Itt is vagyok a következő résszel a Kényszer leszállásból.
Remélem tetszik!
Puszi
       BabyDoll        

                                                                        2.Fejezet


                                                                            Paradicsom 

-Főnök-rázogatta Dean a vállamat. Úgy tűnik elaludtam. Talán már meg is érkeztünk?
-Hm?-nyitottam ki  a szemem majd elnyújtóztam.
-Most mondta be a pilóta,hogy a gép hamarosan leszáll.valami gond adódott és a láthatáron van egy sziget.Muszáj leszállni,nem bírja ki a reptérig,fél úton vagyunk-magyarázta.Kissé bepánikoltam.Rögtön a Végső állomás jutott eszembe. A fenének nézek ilyen filmeket.
-Lezuhanunk?-kérdeztem halkan.
-Drága istenem!-emelte égnek a szemét Dean .-Nem most mondom,hogy leszállunk az alattunk levő szigetre?
-Jól van na-mondtam megkönnyebűlten.-De onnan tovább megyünk majd,ugye?
-Senki sem tudja.A pilóta  azt mondta,hogy elvileg élnek civilizált emberek a szigeten,de kétli,hogy ott bármilyen alkatrészt betud szerezni. Sajnos még üzenni sem tud senkinek,mert bedöglöttek a  műszerek-sóhajtott. Miről maradtam le...Képes voltam végig aludni.Mondjuk ez  szerencsés,mert ha lezuhantunk volna,álmomban halok meg.
Körül néztem a gépben. Az összes ember arcán minimális pánik jelent meg. Szóval megnyugodhatok. Dehogy nyugodhatok! Hogy a francba nyugodhatnék,amikor ott ragadunk egy szigeten az isten háta mögött?!Dean hátradőlt és a mobilját babrálta.
-Nincs tér erő-dobta vissza a bőröndjébe.

 -Repülőn persze,hogy nincs.Majd talán a szigeten-bizakodtam.
Kinéztem az ablakon,valóban egy aprócska sziget felett köröztünk. Elég fura elképzeléseim voltak arról,hogy egy ekkora repülő,hogy landol azon a kicsi szigeten.
Ahogy lejjebb ereszkedtünk észrevettem pár bambusz házat a távolban.
A víz sekély oldalára ereszkedtünk,majd a gép  homok takaróra érkezett.Pár fának neki ütközött az eleje,de komolyabb hiba nem történt. Mindenki szépen lassan felállt,majd liba sorban kikecmeregtünk.
-Egyenlőre várjanak kérem itt,rögtön jövünk-mondta az egyik pilóta és elindult a házak felé. Ahogy jobban szem ügyre vettem a terepet,egész szép volt. Rengeteg fa és bambusz ház volt.
-Na itt is vagyok-tért vissza a pilóta egy fekete nővel.-Ő itt Lhuana Mayra,itt élő. A törzs megengedte,hogy pár házat igénybe vegyünk. Kérem mindenki legyen tisztelet tudó az itt élőkkel. A csomagjaikat rögtön megkapják. Hármasával költöznek be egy-egy házba,az ülés rendjük szerint. Eva kérlek olvasd fel a megadott ülés rendet-motyogta tovább zavarodottan a pilóta,majd visszament a gépbe. Mi ez? Lost?  Dean egy percre sem tágított mellettem.
Sorolták a neveket,majd ez a nő,Lhuana beinvitálta sorba  a jó népet.
Hirtelen Dean és az én nevemet említették.Megkönnyebbültem  egy pillanatra,majd az utána következő név hallatára pánikban  törtem ki .-és Blair Wilkinson...-hallottam meg a sátán nevét.Kérdőn néztem Deanre. Nem lehet,hogy azzal a nővel kell egy "kunyhóban" laknom.Aztán eszembe jutott,hogy tök logikus az egész-kizártam az ördög műve elképzelésemet;-mivel elvileg mellette kellett volna a gépen ülnöm. De akkor sincs ez így jól. Lhuana intett,majd Dean felkapta a csomagjainkat és elindultunk. Hirtelen megpillantottam egy fancsali arcot.Szóval neki sem tetszik a dolog. Ezen nevetnem kellett,mert legalább pokollá tudom tenni az ittlétét.
-Maga csak ne nevessen-suttogta oda nekem Blair.-Ebben semmi vicces nincs.
-Nem tegeződhetnénk? Olyan fura ez a "maga" szócska-mosolyogtam rá.
Lassan odaértünk a házhoz. Lhuana kinyitotta az ajtót,majd intett és elment. Emeletes ház volt,vagy legalább is az ágyak emeleten voltak. Olyasmi, mint a Kék lagúnában,csak sokkal modernebb. Bizonyára turistákat is fogadnak itt,vagyis előbb-utóbb jönnie kell egy repülőgépnek.
Blair rögtön elfoglalta a legnagyobb ágyat,majd a cuccait is kipakolta.
Mi Deannel nyomoroghattunk ketten az aprócska francia ágyon. Igazságos...
Később egy férfi hozott nekünk ágyneműt,gyümölcsöket,vizet és egyéb dolgokat amire szükségünk lehet.


Másnap fura volt,hogy addig alhattunk míg csak akartunk.Se ébresztő,se villamos zakatolás,semmi.
Felnéztem az ágyból.Blair a laptopját csapkodta éppen és zsörtölődött.
-Na,nem működik?-vigyorogtam rá.
-Neked is jó reggelt-vágta rá,majd egy hatalmasat ütött a laptopba.
Dean még mindig úgy horkolt,ahogy egész éjjel tette.Biztosra vettem,hogy jó pár órát fog még aludni... Csendben kiszálltam az ágyból,lezuhanyoztam,felöltöztem és terep szemlére indultam. A falusiak vagy hogy nevezik az itt élőket,már  egytől-egyik tevékenykedtek.Lementem a partra,ahol a gyerekek fociztak. Olyan más volt itt minden. Az emberek összedolgoztak,hogy jussanak egyről a kettőre,a gyerekek gyerekek voltak,élvezték a munkát,az életet.A természetről nem is beszélve. Folyamatosan madarak repkedtek és csiripeltek mindenütt. Itt ez a Brazília és Afrika közti kis sziget maga a paradicsom.

Novella 2./1 - Kényszer leszállás

 Sziasztok!
Most a másik novellával jöttem,remélem tetszeni fog!
Várom a véleményeket. Jó olvasást!
Puszi
        BabyDoll

                                                                        Kényszer leszállás

                                                                   1.Fejezet

                                                               

                                                                            Indulás


-Dean! Hol a kávém?-kérdeztem testőrömet,bizalmasomat,akit barátként is említhetek.
-Nem tudom főnök,letetted a pultra-mutatott oda,de ott nem volt.-Viszont 9:00-kor indul a repülőgép,ideje lenne pakolódni.
-Te elpakoltál már magadnak?
-Már tegnap este-mosolygott kissé gúnyosan.-Hát jó-vettem erőt magamon.Elnyomtam a cigimet,és felálltam. Jó lesz távol lenni a munkától.A sajtó egyre messzebbre megy,én pedig már nem bírom épp ésszel.A múltkor is percek kérdése volt,hogy bemossak annak a tahó riporterek. Szerencse,hogy Dean idejében elcsípett.Amikor Stephaniet  kérdeztem,azt mondja,hogy majd idővel kisebb érdeklődést tanúsítanak felém,de kezdem azt hinni,hogy most már örökké Robert Pattinson leszek,a sztár,mint hogy Robert Pattinson, egy átlag, londoni fickó...
A legfontosabb cuccokat a bőröndömbe dobáltam.Nem viszek túl sok mindent. Viszlát Hollywood!Irány a fáraók földje! Ott aztán jó meleg lesz,és legalább messze leszek a paparazziktól. Ha kipihentem magam,utána meg irány London! Átkozottul hiányoznak a szüleim,és az idegesítő testvéreim is. Imádok repülni,és most át az Atlanti óceán fölött,igazi élmény lesz.
Miután végeztem a csomagolással,Dean levitte a csomagjainkat a taxiba. Jó pár éve már a testőröm,megérdemli a pihenést.Meg azért nem árt távol sem a biztonság.
 Utoljára körülnéztem lakásomban,majd a taxihoz mentem.Némán ültünk végig a reptérig.
-Itt várj főnök,én elrendezem a jegyeket-utasított Dean.Kerestem egy padot magamnak,oda cuccoltam. Már volt ott egy hatalmas koffer,még hozzá citromsárga.Ki a csudának van citromsárga bőröndje?! Jézus...Próbáltam nem nevetni,de tényleg nagyon furcsa táska.Ízléstelen.
-Héé-kiáltott rám egy éles,visító női hang. Baromi jó,felismert-gondoltam,de elég tévúton jártam.
-Mondja,maga nem látja,hogy az a hely foglalt?Ott a bőröndöm is!-ripakodott rám egy alacsony,barna hajú,hófehér bőrű,elegáns lány.Mint egy szobor.
-Na jó,látom nem csak értetlen,süket is...Ez az én helyem,úgy,hogy szíveskedjék másik pad után nézni-magyarázta tovább,olyan átéléssel,és felsőbbrendűséggel,hogy kínomban már csak nevetni tudtam.
-Most ez komoly?-nyögtem ki végül már-már nevetve.-Komolyan egy pad miatt üvöltözik velem?-vigyorogtam rá.-Nem kellett volna elmennie,és akkor nem foglaltam volna helyet a maga kiszemelt padján!-mentem bele a játékba,bár koránt sem volt az.Inkább háború.Lehet,hogy eljön a harmadik világháború?
-Barom-bökte ki,majd felkapta azt az ízlésesnek nem nevezhető bőröndöt és elviharzott.
-Minden rendben?-érdeklődött a visszatérő Dean.
-Hát persze,minden a legnagyobb  rendben-nevettem. Senki nem ronthatja el a nyaralásom.Főleg nem egy ilyen hibbant tyúk.
 A telefonom csörögni kezdett.Remek,Steph.Kinyomtam,majd ki is kapcsoltam.Engem ebben a három hétben senki sem zavarhat.
Fél órát vártunk,majd végre felszálltunk a gépre.
-Na ne-nyögtem,amikor a helyemhez értem,majd kínos nevetésbe törtem ki.-Dean,ez a nő nem ülhet mellettem,az kizárt.
-Lám-lám-pillantott fel a Cosmo legújabb száma felől. Nők...
A drága "barátnőm" felállt,majd szólt a stewardessnek.
-Rögtön intézkedünk-csak ennyit mondott neki a nő.  Fellélegeztem.Elmegy az első osztályról.Hála az égnek.
-Mr. Pattinson-fogta meg a vállam az előbbi stewardess-Kérem kövessen-mondta,majd döbbenten azt tettem amit mond. Ki ez a nő?Nekem járna az első osztály könyörgöm...
-Azt hiszem félre értett valamit.Az ott az én helyem.nekem kell ott ülnöm-magyaráztam neki,de rám sem hederített.
-Nézze,Miss Wilkinson nem szívesen látja magát ott,én pedig csak az óhaját teljesítem.
-Legalább elárulná a teljes nevét?Már mint a hölgynek,aki elüldözött maga mellől-kértem miután leültünk Deannel az új helyünkre.
-Blair Wilkinson-mondta,majd elsétált.
Szóval Blair  a neve ennek a kis  kígyónak... Elővettem egy könyvet,egy régi klasszikust,majd  elkezdtem olvasni. A gép hamarosan felszállt,és csak élvezni akartam az út hátralévő részét.

Novella 1./5 - Játék az egész

Sziasztok!

Nem tudom mi van a bloggal,de sajnos nem jó a chat,a követőket pedig nem mutatja. :S
Na mindegy.Mivel látom,hogy a legjobban a Kényszer lászállásra vagytok kíváncsiak,már nem sok fejezet lesz ebből,és neki állok annak. :)
Jó olvasást!
Puszi
         BabyDoll
                                                         5.fejezet


                                                         Menekülés

Kellan tarkóján a kezével ült az ágy szélén, s nézte ahogy Seyla alszik. Nem emlékezett semmire,bár elég nyilvánvaló volt,hogy mi történt. A ruhák szét dobálva,az ágy össze túrva,és Seyla mellett ébredt meztelenül...
Kellan ijedve felnézett,amikor hallotta, hogy Seyla felszuszogott.Tudta,hogy ő lesz a bűnbak.
-Jó reggelt-köhintette. Seyla felnézett,majd visszadőlt az ágyba.-Nem,nem az nem lehet-suttogta kétségbeesetten,majd fejére húzta a takarót.-Ugye mi nem....?
-De-hajtotta le a fejét Kellan.
-Jól van....Nyugalom...Ez csak puszta szex volt...Érzelmek nélkül,csupán testiség-hajtogatta Seyla,bár kissé bizonytalan volt.
Maga köré csavarta a takaróját és kiment a szobából. A nappaliban húgát és Taylort találta,amint épp kávézgattak.
-Hova mész?-kiáltotta Solange Seyla után,aki kirohant az ajtón. Nem tudta mi van vele,soha de soha nem rohanna ki egy takaróval maga körül az utcára.De most mégis megtette.Talán az érzés elől menekűlt,megpróbált szabadulni a tűztől ami benne égett,míg nem késő.De talán már az is...

1 hónap múlva

Seyla épp készült első filmje bemutatójára.Rengeteget dolgoztak rajta. Egy éve,hogy elkezdődött a forgatás,pont amikor berobbant a sajtóba.
Mielőtt elment adott friss vizet lakótársának,majd-kissé túl erősen-becsukta az ajtót.
Még mindig azon az éjszakán járt az esze, emlékképek ostromozták.Sokszor sírta át azóta az éjszakákat,bár meg volt róla győződve,hogy csak a gyenge emberek sírnak.Elgyengült.Utálta bevallani,de így volt.
-Sey,drágám-zökkentette ki Mr. Carpe a rendező.Pár embernek bemutatta,majd újra magára hagyta. Nem érezte jól magát.Ez a sok ember mind a ő filmje miatt van itt,de nem tudta élvezni a rivalgást. Látszólag mindenki el volt foglalva,nem akart odacsapódni senkihez. Elindult a mosdóba,legalább ott nyugalma lesz egy kis darabig. De az a szempár,azok a csókok-sóhajtozta magában.Mindig is érzelmek nélkül játszadozott másokkal,de most valami megtört benne.
-Seyla-szólította meg egy fájdalommal teli hang. Menekülni akart; elfutni,elszaladni.Rohanni,hogy ne kelljen a szemébe néznie.-Seyla-ismételte meg,de a lány csak állt hátat fordítva.Nem bírt megmozdulni.
-Kérlek...Kellan...Menj el-nyöszörögte,majd egy könnycsepp gördült le az arcán. Kellan odarohant hozzá,majd két kezét Seyla arcára tapasztotta.
-Miért csinálod ezt? Azt hiszed nekem nem fáj? Nem vetted fel a telefont,és legalább tízszer voltam a lakásodnál. Miért taszítasz elmagadtól?
-Kérlek...-szabadkozott.
-Ne,ne kérj semmire! Adj egy esélyt,hogy megismerhessük egymást.Oka volt annak,ami történt.Okkal történt,és ha jól emlékszem nem én voltam a kezdeményező fél...-suttogta.-Seyla,hát nem érted?! Az a gyönyörű bársonyos bőröd,az ajkad,a szemeid...
-Fejezd be-suttogta-Fejezd be Kellan Lutz!-mondta,majd kibújt Kellan keze közül,és futni kezdett. Zokogva futott ki az épületből,majd taxi után nézett a rengeteg autó között. A legközelebbibe beugrott.
-Hova vihetem?
-A reptérre,kérem-mondta,majd letörölte könnyeit. Múlt héten kapott egy ajánlatot az Uniceftől,hogy mivel jó ideje támogatja az alapítványt,menjen,utazzon el Afrikába pár önkéntessel.Először reklám fogásnak indult,hisz ha szegény,éhező árvákkal látják jót tesz a hírnevének.De késöbb Seyla rájött,hogy nem ezért szeretne menni.Segíteni akar. Egy halom pénzt utalt át az alapítványnak,és most személyesen is megakar győződni az ottani helyzetről.
Felhívta az alapítványt,ahol közölte,hogy a reptérre tart.Megegyeztek,hogy küldenek hozzá kettő önkéntest.
-Szia Sol-kezdte a húgával való beszélgetést.-Úgy adódtak a dolgok,hogy elutazom Afrikába...Szóval kérlek nézz rá a macskám...macskára. Két óra múlva indul a gépem,kérlek pakold el a cuccaimat,ruhát meg a piperéket..
-Na várj,nem mehetsz csak így el!
-De,nagy szükség van rám...Végre valami hasznosat teszek..Talán életemben először.. Küld a reptérre a cuccomat.Szeretlek-mondta majd gyorsan kinyomta a telefont. Bízott benne,hogy Solange nem tol ki vele,és elküldi a csomagját.De Solange teljesen mást csinált.Felkapta a telefont,és segítséget hívott.Nem akarta elenegdni a nővérét,sejtette,hogy baj van.

Novella 1./ 4 - Játék az egész

4. fejezet


Tequila

Ott ültek a bárban,Seyla,Solange és Kellan. Épp az előbb lépett el tőlük Jackson Rathbone. A zene rettentő hangos volt,amit Seyla jó párszor megjegyzett.Mindenütt részeg pasasok hevertek,ami ugyan csak nem tetszett neki.
-Na melyikőtük akar táncolni?-vigyorgott rájuk Kellan. Seyla hátra nézett. Robert,Kristen,Taylor Nikki,Ashley mind ott táncoltak a helység közepén.
-Menj nyugottan.Várnak rád-mondta Solange.-Velünk nem sokra mész.Nekem szét megy a fejem a sok martinitól, Seyla pedig kétlem,hogy táncolna.Talán elsős korában csinálta utoljára-mondta,majd visszadőlt a pultra.
-Nem kelett volna kiütnőd magad-sziszegett húgára Seyla.
-Kellan-ordította Taylor-Gyere tesó,Nikki vetkőzik-nevetett.
-Men ja francba!Nem igaz-kiabálta Nikki.
-Ugyan Seyla.Talán nem tudsz táncolni?Kérlek gyere-állt fel és a kezét nyújtotta a lánynak.
-Nem fogom rázni magam ennyi ember előtt,abban biztos lehetsz.
Kellan kézen ragadta a lányt,és a többiekhez húzta.
-Jókor jöttök,versenyzünk.
-Miben?
-Tequilában!-nevetett Jackson.-Aki a legtovább bírja az nyer. Kettesével csináljuk.
-Enyém az a szépség a pultnál-kacsintott Taylor Solangra,majd maga mellé invitálta. Solange alig állt már így is lábán,de nem mondott nemet semmire.-Ashley és Rob.Én és Nikki. Illetve te Kellan és....Seyla,ugye?
-Igen-suttogta a lány.Kellemetlenül érezte magát,bár tudta,hogy könnyen fog győzni.Meg volt róla győződve,hogy igazi bulizós ő,csak a gátlásai visszatartják.-Akkor kezdés-mondta Jackson,majd Robert hozott két üveg tequilát és minden párosnak két-két poharat.-Kezdetnek elég lesz-bökött Nikki az üvegek felé.
-Akkor kezdjen Taylor és Solange-mondta Kellan. Solange a második pohár után kidőlt.Seyla kivételesen nem volt dühös húgára,sőt nevetett.Seyla nevetett,ami igen ritka dolog.
-Akkor Ash és Rob-adta a poharakat Jackson.
Ashley nő létére csak úgy nyelte az alkoholt,de Robert sem kímélte magát. A végén egy döntetlenben egyeztek meg,ne hogy valaki alkohol mérgezést szenvedjen.
-Akkor is én győztem volna-bokszolta oldalba Ash Robertet.
-Álmodj csak hercegnő-nevetett.
-Akkor most jó magam és Nikki-vágott közbe Jackson.
Nikki már a negyedik pohár után megszédült,majd nem soká abba is hagyta.
-Nem teszem tönkre a gyomrom Rathbone.
-Nem is várja el senki Reed-mondta Jackson majd lehúzot még egy pohárral,végig tartva a szemkontaktust Nikkivel.Jó kis csapat ez-gondolta Seyla.Viszont megijedt,mert rájött,hogy rajta a sor.
-Benne vagy?-mosolygott Kellan.
-Ki nem hagynám-vágta rá Seyla,majd az asztal mögé állt. Húgára nézett,aki csak feküdt a kanapén Taylor mellett.
-Akkor.....rajt!-kiáltott Jackson,majd Seyla rögtön lehúzta az első pohár tequilát.Kicsit elfintorodott,de rögtön kérte a következőt.A tizedik pohárka után,már mindketten "jobb kedvre derültek",de egyikük sem adta fel. A többi páros többnyire a huszadik pohár után hagyta abba,ez pont elegendő volt ahhoz,hogy jól berúgjanak mind. Seyla úgy itta a tequilát,mintha csak tiszta víz lett volna.Kellan már a huszonötödiknél leintette Robertet,aki a pincér szerepét töltötte be.
-Seyla elég lesz már-nevetett Jackson. Még ötöt megivott,hogy biztosra megverje Kellant.
-Basszus harmincat megivott-lökte oldalba Robert Kellant,aki szégyenében csak lehajtotta a fejét.Igazi nőcsábász egyben rosszfiú volt.Sértette a férfiúi tekintélyét,hogy megverte egy nő ivászatban.
-Mondtam,hogy bírom az italt-nevetett Seyla,aki bár legyőzte Kellant,viszont jól a fejébe szállt az alkohol.
-Mikor megyünk fel a lakosztályba?-kérdezősködött Taylor.-Valakit le kellene fektetnünk.
-Na na Taylor!Kit akarsz te megfektetni?-nevetett Seyla,majd egy kisebb pofonnal látta el a vérfarkast.
-Te lökött tyúk!Nem megfektetni,lefektetni aludni!-fogta Taylor a pirosodó arcát.
-Bocsika-nevetett Seyla,mire Kellan felkapta.-Menjünk fel a lakosztályba,azt hiszem már a két Evans eléggé kiütötte magát.
-Ó,igen. Seyla Evans-nyújtott kezet Kellannak,aki nagy nehezen kibújtatta a kezét Seyla dereka alól és megrázta a kezét.-A húgod már lelőtte a limóban ezt a poént,amíg te a telefonodat bújtad-mosolygott a lányra. Miután felmentek lakosztályba,Nikki és Ashley elmentek aludni,a fiúk pedig a nappaliban maradtak.Taylor még mindig Solanget pátyolgatta aki útközben felélénkült és táncolni akart.Kellan pedig a szobájába vitte Seylát.Tisztában volt vele,hogy csak holnap tudja haza vinni,amit nem is nagyon bánt.Letette az ágyra,de Seyla felkelt és Kellan után ment.
-Ugye nem akarsz itt hagyni ezek után?-fogta meg a kezét és vissza húzta a szobába.
-Csak az ital beszél belőled,és azt hiszem belőlem is-motyogta Kellan.
-És? Ki kellene használnunk,nem?-mosolygott Seyla,majd kicipzározta a ruháját.-Boldog születésnapot Kellan Lutz!