Novella 2./5 - Kényszer leszállás

 Sziasztok! 

Ismét sajnálom,hogy későn hoztam,de rengeteg dolgom van,persze azért természetesen eszem ágában sincs abbahagyni  az írást.  Jó olvasást!

BabyDoll

Uí.: Bocsi,hogy mindig ilyen rövid részeket hozok,a következő hosszabb lesz ígérem! :)

                                                          

                                                                     Ismerkedés

Még szép, hogy vele tartottam. Útközben rengeteget beszélt.  Bár sokszor nem értettem belőle egy szót sem, imádtam hallgatni.

-Szereted a munkádat?-vetette fel.

-Többnyire igen. Még most is nehezen viselem a nagy felhajtásokat, amiket Robert Pattinsonnak tulajdonítanak.

-Nekem is el kellene olvadnom, amiért veled beszélgetek, ugye?-kacagott. Elnevettem magam.Őrültem,hogy átlag emberként kezelt,vagy néha átlag alattinak,de semmiképp sem felettinek... A parton leterített egy plédet, aztán kipakolta az ennivalókat, amiket hozott.

-El sem hiszed milyen régen csináltam ezt. Talán még gyermekkoromban, de akkor is ritkán. Apám a munkájának élt,anyu pedig korán meghalt. A bejárónő meg csak a tanulásban segített, meg az alapvető dolgokban-magyarázta. Kicsit megijesztett, hogy ennyire kitárulkozott. Tegnap ilyenkor még a pokol legmélyebb bugyraiba kívánt, most pedig a legféltettebb titkait is rám bízná.

-Most bármikor megtehetjük-mosolyogtam.-Egészen tetszik ez a helyzet,nem kívánkozom haza.

-Azért csak nem lehet annyira rossz a celebség-mosolygott.

-Na nem,valóban annyira nem. Szeretem például a rajongóimat. Némelyikkel nagyon jól el tudok beszélgetni-köhintettem. Blair erre felkapott egy narancsot és hozzám vágta.

-Én nem rajongom érted Robert Pattinson! Még álmodban sem!- kiabált.

Hátradőltem a pléden és a fejemet fogtam. Jól eltalált azzal a naranccsal.

-Hééé-suttogta, majd egész közel hajolt hozzám- Jól vagy? Sajnálom…

- Semmi baj- nyöszörögtem. Kissé megszédültem.

-Biztosan nincs baj? –most már veszélyesen közel volt arca az arcomhoz.

- A pulzusom…-fogtam meg a csuklómat.- Azt hiszem az egekben jár.

-Akkor talán jobb lesz, ha…-hajolt el tőlem.

Felültem. Elég fura érzések kavarogtak bennem.

Blair fogta magát és a tengerhez rohant. -Mit művelsz?-kiáltottam utána.

- Kihasználom a lehetőséget- mondta, majd belerohant a hullámzó vízbe. Én sem haboztam; utána mentem.  Elmerült a vízben, majd felbukott. –Kellemes- jegyezte meg.

Megfogtam a derekát,majd felkaptam és egy ügyes mozdulattal  visszadobtam a vízbe.  

Miután újra a felszínre került két kezét az arcomra tapasztotta. Egyre közelebb húzott arcához,majd egy hirtelen mozdulattal a víz alá nyomott. Csalódott voltam,mert másra számítottam,s ettől kissé meg is ijedtem. A kémia beindult  közöttünk...