Novella 2./2 - Kényszer leszállás

 Sziasztok!
Itt is vagyok a következő résszel a Kényszer leszállásból.
Remélem tetszik!
Puszi
       BabyDoll        

                                                                        2.Fejezet


                                                                            Paradicsom 

-Főnök-rázogatta Dean a vállamat. Úgy tűnik elaludtam. Talán már meg is érkeztünk?
-Hm?-nyitottam ki  a szemem majd elnyújtóztam.
-Most mondta be a pilóta,hogy a gép hamarosan leszáll.valami gond adódott és a láthatáron van egy sziget.Muszáj leszállni,nem bírja ki a reptérig,fél úton vagyunk-magyarázta.Kissé bepánikoltam.Rögtön a Végső állomás jutott eszembe. A fenének nézek ilyen filmeket.
-Lezuhanunk?-kérdeztem halkan.
-Drága istenem!-emelte égnek a szemét Dean .-Nem most mondom,hogy leszállunk az alattunk levő szigetre?
-Jól van na-mondtam megkönnyebűlten.-De onnan tovább megyünk majd,ugye?
-Senki sem tudja.A pilóta  azt mondta,hogy elvileg élnek civilizált emberek a szigeten,de kétli,hogy ott bármilyen alkatrészt betud szerezni. Sajnos még üzenni sem tud senkinek,mert bedöglöttek a  műszerek-sóhajtott. Miről maradtam le...Képes voltam végig aludni.Mondjuk ez  szerencsés,mert ha lezuhantunk volna,álmomban halok meg.
Körül néztem a gépben. Az összes ember arcán minimális pánik jelent meg. Szóval megnyugodhatok. Dehogy nyugodhatok! Hogy a francba nyugodhatnék,amikor ott ragadunk egy szigeten az isten háta mögött?!Dean hátradőlt és a mobilját babrálta.
-Nincs tér erő-dobta vissza a bőröndjébe.

 -Repülőn persze,hogy nincs.Majd talán a szigeten-bizakodtam.
Kinéztem az ablakon,valóban egy aprócska sziget felett köröztünk. Elég fura elképzeléseim voltak arról,hogy egy ekkora repülő,hogy landol azon a kicsi szigeten.
Ahogy lejjebb ereszkedtünk észrevettem pár bambusz házat a távolban.
A víz sekély oldalára ereszkedtünk,majd a gép  homok takaróra érkezett.Pár fának neki ütközött az eleje,de komolyabb hiba nem történt. Mindenki szépen lassan felállt,majd liba sorban kikecmeregtünk.
-Egyenlőre várjanak kérem itt,rögtön jövünk-mondta az egyik pilóta és elindult a házak felé. Ahogy jobban szem ügyre vettem a terepet,egész szép volt. Rengeteg fa és bambusz ház volt.
-Na itt is vagyok-tért vissza a pilóta egy fekete nővel.-Ő itt Lhuana Mayra,itt élő. A törzs megengedte,hogy pár házat igénybe vegyünk. Kérem mindenki legyen tisztelet tudó az itt élőkkel. A csomagjaikat rögtön megkapják. Hármasával költöznek be egy-egy házba,az ülés rendjük szerint. Eva kérlek olvasd fel a megadott ülés rendet-motyogta tovább zavarodottan a pilóta,majd visszament a gépbe. Mi ez? Lost?  Dean egy percre sem tágított mellettem.
Sorolták a neveket,majd ez a nő,Lhuana beinvitálta sorba  a jó népet.
Hirtelen Dean és az én nevemet említették.Megkönnyebbültem  egy pillanatra,majd az utána következő név hallatára pánikban  törtem ki .-és Blair Wilkinson...-hallottam meg a sátán nevét.Kérdőn néztem Deanre. Nem lehet,hogy azzal a nővel kell egy "kunyhóban" laknom.Aztán eszembe jutott,hogy tök logikus az egész-kizártam az ördög műve elképzelésemet;-mivel elvileg mellette kellett volna a gépen ülnöm. De akkor sincs ez így jól. Lhuana intett,majd Dean felkapta a csomagjainkat és elindultunk. Hirtelen megpillantottam egy fancsali arcot.Szóval neki sem tetszik a dolog. Ezen nevetnem kellett,mert legalább pokollá tudom tenni az ittlétét.
-Maga csak ne nevessen-suttogta oda nekem Blair.-Ebben semmi vicces nincs.
-Nem tegeződhetnénk? Olyan fura ez a "maga" szócska-mosolyogtam rá.
Lassan odaértünk a házhoz. Lhuana kinyitotta az ajtót,majd intett és elment. Emeletes ház volt,vagy legalább is az ágyak emeleten voltak. Olyasmi, mint a Kék lagúnában,csak sokkal modernebb. Bizonyára turistákat is fogadnak itt,vagyis előbb-utóbb jönnie kell egy repülőgépnek.
Blair rögtön elfoglalta a legnagyobb ágyat,majd a cuccait is kipakolta.
Mi Deannel nyomoroghattunk ketten az aprócska francia ágyon. Igazságos...
Később egy férfi hozott nekünk ágyneműt,gyümölcsöket,vizet és egyéb dolgokat amire szükségünk lehet.


Másnap fura volt,hogy addig alhattunk míg csak akartunk.Se ébresztő,se villamos zakatolás,semmi.
Felnéztem az ágyból.Blair a laptopját csapkodta éppen és zsörtölődött.
-Na,nem működik?-vigyorogtam rá.
-Neked is jó reggelt-vágta rá,majd egy hatalmasat ütött a laptopba.
Dean még mindig úgy horkolt,ahogy egész éjjel tette.Biztosra vettem,hogy jó pár órát fog még aludni... Csendben kiszálltam az ágyból,lezuhanyoztam,felöltöztem és terep szemlére indultam. A falusiak vagy hogy nevezik az itt élőket,már  egytől-egyik tevékenykedtek.Lementem a partra,ahol a gyerekek fociztak. Olyan más volt itt minden. Az emberek összedolgoztak,hogy jussanak egyről a kettőre,a gyerekek gyerekek voltak,élvezték a munkát,az életet.A természetről nem is beszélve. Folyamatosan madarak repkedtek és csiripeltek mindenütt. Itt ez a Brazília és Afrika közti kis sziget maga a paradicsom.