Novella 2./1 - Kényszer leszállás

 Sziasztok!
Most a másik novellával jöttem,remélem tetszeni fog!
Várom a véleményeket. Jó olvasást!
Puszi
        BabyDoll

                                                                        Kényszer leszállás

                                                                   1.Fejezet

                                                               

                                                                            Indulás


-Dean! Hol a kávém?-kérdeztem testőrömet,bizalmasomat,akit barátként is említhetek.
-Nem tudom főnök,letetted a pultra-mutatott oda,de ott nem volt.-Viszont 9:00-kor indul a repülőgép,ideje lenne pakolódni.
-Te elpakoltál már magadnak?
-Már tegnap este-mosolygott kissé gúnyosan.-Hát jó-vettem erőt magamon.Elnyomtam a cigimet,és felálltam. Jó lesz távol lenni a munkától.A sajtó egyre messzebbre megy,én pedig már nem bírom épp ésszel.A múltkor is percek kérdése volt,hogy bemossak annak a tahó riporterek. Szerencse,hogy Dean idejében elcsípett.Amikor Stephaniet  kérdeztem,azt mondja,hogy majd idővel kisebb érdeklődést tanúsítanak felém,de kezdem azt hinni,hogy most már örökké Robert Pattinson leszek,a sztár,mint hogy Robert Pattinson, egy átlag, londoni fickó...
A legfontosabb cuccokat a bőröndömbe dobáltam.Nem viszek túl sok mindent. Viszlát Hollywood!Irány a fáraók földje! Ott aztán jó meleg lesz,és legalább messze leszek a paparazziktól. Ha kipihentem magam,utána meg irány London! Átkozottul hiányoznak a szüleim,és az idegesítő testvéreim is. Imádok repülni,és most át az Atlanti óceán fölött,igazi élmény lesz.
Miután végeztem a csomagolással,Dean levitte a csomagjainkat a taxiba. Jó pár éve már a testőröm,megérdemli a pihenést.Meg azért nem árt távol sem a biztonság.
 Utoljára körülnéztem lakásomban,majd a taxihoz mentem.Némán ültünk végig a reptérig.
-Itt várj főnök,én elrendezem a jegyeket-utasított Dean.Kerestem egy padot magamnak,oda cuccoltam. Már volt ott egy hatalmas koffer,még hozzá citromsárga.Ki a csudának van citromsárga bőröndje?! Jézus...Próbáltam nem nevetni,de tényleg nagyon furcsa táska.Ízléstelen.
-Héé-kiáltott rám egy éles,visító női hang. Baromi jó,felismert-gondoltam,de elég tévúton jártam.
-Mondja,maga nem látja,hogy az a hely foglalt?Ott a bőröndöm is!-ripakodott rám egy alacsony,barna hajú,hófehér bőrű,elegáns lány.Mint egy szobor.
-Na jó,látom nem csak értetlen,süket is...Ez az én helyem,úgy,hogy szíveskedjék másik pad után nézni-magyarázta tovább,olyan átéléssel,és felsőbbrendűséggel,hogy kínomban már csak nevetni tudtam.
-Most ez komoly?-nyögtem ki végül már-már nevetve.-Komolyan egy pad miatt üvöltözik velem?-vigyorogtam rá.-Nem kellett volna elmennie,és akkor nem foglaltam volna helyet a maga kiszemelt padján!-mentem bele a játékba,bár koránt sem volt az.Inkább háború.Lehet,hogy eljön a harmadik világháború?
-Barom-bökte ki,majd felkapta azt az ízlésesnek nem nevezhető bőröndöt és elviharzott.
-Minden rendben?-érdeklődött a visszatérő Dean.
-Hát persze,minden a legnagyobb  rendben-nevettem. Senki nem ronthatja el a nyaralásom.Főleg nem egy ilyen hibbant tyúk.
 A telefonom csörögni kezdett.Remek,Steph.Kinyomtam,majd ki is kapcsoltam.Engem ebben a három hétben senki sem zavarhat.
Fél órát vártunk,majd végre felszálltunk a gépre.
-Na ne-nyögtem,amikor a helyemhez értem,majd kínos nevetésbe törtem ki.-Dean,ez a nő nem ülhet mellettem,az kizárt.
-Lám-lám-pillantott fel a Cosmo legújabb száma felől. Nők...
A drága "barátnőm" felállt,majd szólt a stewardessnek.
-Rögtön intézkedünk-csak ennyit mondott neki a nő.  Fellélegeztem.Elmegy az első osztályról.Hála az égnek.
-Mr. Pattinson-fogta meg a vállam az előbbi stewardess-Kérem kövessen-mondta,majd döbbenten azt tettem amit mond. Ki ez a nő?Nekem járna az első osztály könyörgöm...
-Azt hiszem félre értett valamit.Az ott az én helyem.nekem kell ott ülnöm-magyaráztam neki,de rám sem hederített.
-Nézze,Miss Wilkinson nem szívesen látja magát ott,én pedig csak az óhaját teljesítem.
-Legalább elárulná a teljes nevét?Már mint a hölgynek,aki elüldözött maga mellől-kértem miután leültünk Deannel az új helyünkre.
-Blair Wilkinson-mondta,majd elsétált.
Szóval Blair  a neve ennek a kis  kígyónak... Elővettem egy könyvet,egy régi klasszikust,majd  elkezdtem olvasni. A gép hamarosan felszállt,és csak élvezni akartam az út hátralévő részét.