Novella 2./3 - Kényszer leszállás

                                                                         Idegenvezető

-Pattinson,ébresztő-vágott oldalba Blair.
-Mi van?-nyitottam ki a szemem,majd éles pillantásokkal halmoztam el. Elszundítottam a parton erre ilyen ébresztőt kapok.
-Oda kell adnod a mobilodat,hát ha az működik.Bár hozzá teszem kétlem,hogy az enyémnél bármivel többet tudna,de egy próbát megér-magyarázta.
-Már próbáltam és nem működik-mondtam nyomatékosan.
Blair felmorgott,majd miután letörölte a homokot topánkáiról vissza indult.
-Hé,váj meg kérlek-kiáltottam utána,majd mellé futottam.
-Ugye nem jó pofizni akarsz?
-Eszem ágában sincs,csak vissza megyek a házba.És mivel te is,veled tartok-nevettem.
-Te nem vagy normális,nagyon nem-sziszegte,majd irányt váltott és eltávolodott tőlem.Ámen.
Dean még mindig az ágyban lustálkodott.
-Bocsi főnök-kelt fel.
-Ugyan Dean,ez a te  szabadságod is,pihenj csak!-intettem,majd a konyha féleségbe mentem. Volt ott még mangó és narancs.Életemben nem ettem még olyan finom gyümölcsöket.  Érettek és frissek voltak. Nem tudtam egy helyben maradni,itt nem ment. Kisétáltam a házból,majd a dzsungel felé vettem az irányt.
-Vigyázzon uram,odakint sok az óriás kígyó-szólt egy kedves fiú hang. Hátranéztem és egy tíz év körüli fiúcska állt a hátam mögött.
-Talán magával kellene tartanom,értem a dolgom-ajánlotta magát kísérőnek.Hogy is mondhattam volna nemet?! Már mint nem a biztonságomat féltettem,de látszott rajta a kaland vágy és a segítőkészség is
-Ahogy gondolja uram-mosolyogtam rá.-Robert Pattinson-nyújtottam kezet.
-Benin Luo Galla-rázta meg a kezem. Kicsit töprengtem,hogy akkor most hogy is szólítsam,azt hiszem észrevette.- Egyszerűen Benin,uram-mosolygott.
-Rendben Benin,de igazán tegeződhetnénk ha már egyszer együtt megyünk az óriáskígyók fészkébe.Hívj csak Robnak.-nevettem,majd elindultam.Követett.
-Vigyázzon hova...Vagyis vigyázz hova lépsz,mert rengeteg pók és bogár van,hidd el nem szeretnéd hogy rád másszanak-mondta.
-Te sokat tudhatsz az itt élő állatokról.
-Itt aki életben akar lenni,annak tudnia kell,hogy mi jelent veszélyt és mi nem-magyarázta.Most tűnt csak fel,hogy mennyire jól beszél angolul. A többiek egy szót sem szóltak hozzánk eddig,vagyis angolul nem.
-Hogy-hogy angolul beszélsz? Már mit nem ez az anya nyelved..
-A többiek is tudnak,csak nem szeretik az idegeneket.De a megtudják,hogy elmondtam nekem végem..Kérlek ne...
-Nem árulom el,ne félj..
-Nézd!-mutatott a távolba. Egy gyönyörű vízesés volt ott.
-Mi gondolsz napnyugta  előtt elérünk odáig?-kérdeztem.
-Ha sietünk igen.nincs annyira messze,csak a sűrű növényzet lassít le bennünket.
Intelligens kis fickó meg kell hagyni..
-A szüleid nem fognak keresni?
-Dehogy. Ilyenkor minden korombeli járja a szigetet. Nem vagyunk a szüleinkhez kötve.Ők dolgoznak,és mi is,de jár a szabad idő. Mint most.
-Na és iskola? Van itt iskola?
-Van. A helyi szokásokról tanulunk,hogy képesek legyünk átvenni a szüleink munkáit. A termelést,gazdálkodást.
-Értem.
Ahogy mentünk egyszer csak egy sikoly törte meg a csendet.Egészen ismerős hang volt.
Elindultam a hang irányába,vagyis vissza fele. Benin követett.
Egyre többször ismétlődött a sikoly,most már szinte biztos voltam benne,hogy Blair az.
Rohanni kezdtünk,aztán a következő látvány fogadott: Blair egy fának dőlve zokogva segítségért kiabált  előtte pedig egy egész kicsi tarantula.  Az elméletem egyszerű volt.
Felkaptam egy botot és arrébb akartam tessékelni,de aztán azokat a csáp izéit  felém tartotta és már-már én is felordítottam. Nem hagytam magam alá becsülni,újra próbálkoztam,ám Benin megelőzött. Egy hatalmas lapu levéllel felkapta az állatot és egy közeli  fára tette. Ámulva néztük; mi két bátor felnőtt..
A fiú elfojtotta nevetését,de nem volt nehéz kitalálni,hogy mire gondol.
Viszont volt egy dolog ami nem hagyott nyugodni. Blair a természet lágy ölén?  Ez nem valami idilli kép volt.
-Hát te meg hogy kerülték ide? Csak nem követtél minket?-vádaskodtam.
-Én? Soha!-esett nekem.-Miért hiszed azt,te öntelt barom,hogy minden körülötted forog?-kiabált,majd letörölte a könnyeit.Már majd nem megsajnáltam,a pók áldozatául esett lányt...-Tanulmányozni akartam az állatokat,és a növényeket. Csak nem ennyire közelről-mondta,mire nevetésbe törtem ki.
-Semmi gond asszonyom.Tudja nem a természetben,hanem a természettel kell együtt élnie itt. Ha beljebb merészkedik találkozhat még efféle állatokkal,szóval ajánlom ne menjen egyedül ha ennyire tart tőlük.Egyébként el is tévedhet.Szerencse,hogy magára bukkantunk.-mondta Benin,akár egy betanított idegenvezető.
-Ha most megengeded Blair mi most elmegyünk a közeli vízeséshez-mondtam,majd visszaindultam a dzsungel belsejébe.
-Nem hagyhattok csak úgy itt!!!-kiabálta.Majd az következett amitől a legjobban féltem.-Veletek tartok!